Az implantátumok olyan orvostechnológiai eszközök, amelyek segítségével jelentősen javítható a hallásproblémákkal küzdő emberek életminősége. Az implantátumok működési elve alapvetően attól függ, hogy milyen típusú hallássérülésről van szó, de az általános működési elv az, hogy az implantátumok segítségével közvetlenül vagy közvetetten érzékelik a hangokat, majd azokat elektromos jelekké alakítják át, amelyeket a hallóideg továbbít az agyba.
Az implantátumok két fő típusa a cochleáris és a hallócsont-vezérelt implantátumok.
A cochleáris implantátumok olyan eszközök, amelyek a sérült belső fül rész helyett közvetlenül stimulálják a hallóideget. A cochleáris implantátumok két részből állnak: az egyik rész a külső, hallócsatornába helyezett mikrofon, a másik pedig a belső, implantátummal összekapcsolt elektronikus rendszer, amely közvetlenül stimulálja a hallóideget. A cochleáris implantátumok segítségével a hallássérültek általában jobban érzékelik a beszédet és a környezeti zajokat.
A hallócsont-vezérelt implantátumok (BCI) olyan eszközök, amelyek a sérült külső vagy középső fül helyett közvetlenül stimulálják a hallócsontot. A BCI-k egy mikrofonból, egy hangfeldolgozó egységből és egy rezgést keltő egységből állnak, amely a hallócsonton keresztül közvetíti a hangokat az agyba. A BCI-k segítségével a hallássérültek általában jobban érzékelik a hangokat és a beszédet, különösen zajos környezetben.
Az implantátumok nem gyógyítják meg a hallássérülést, de jelentős javulást eredményeznek a hallásban, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy jobban kommunikáljanak és részt vegyenek az élet fontos eseményeiben. Az implantátumok használata nagyon egyéni, és az orvosok általában az adott hallássérülés típusának és súlyosságának figyelembevételével ajánlják fel a legjobb megoldást az egyes betegek számára.
